A citera kifejezés, meghatározás a húros hangszerek egy egész csoportjára vonatkozik. Ezért is lehet hallani más európai és ázsiai rokonairól. De ezt a rokonságot nem szabad túl közelinek gondolni, mert azon kívül, hogy rokonai is húros hangszerek és pengetővel játszanak rajtuk, sokkal több azonosságról nem beszélhetünk. Eredete Ázsiába tehető, ahol e hangszercsoportnak a fejlődés két fő úton meg tovább; az egyik a klavikord és a csemballó irányába ment, a másik ága megmaradt kisebb-nagyobb változtatásokat leszámítva az ősi szinten.. Most szeretném pontosítani, hogy az általunk ismeret citera, ami itt a Kárpát medencében honosodott meg és formálódott évszázadokon keresztül, nevezzük a pontosság kedvéért magyar parasztciterának, és ne hasonlítgassuk dán, finn, francia rokonaihoz

Ez a népi hangszerünk a húros-pengetős hangszerek csoportjába tartozik. A pengetésre tollat vagy más szaruanyagot használtak feltehetőleg évszázadokon keresztül, s a hangok lefogására úgynevezett nyomót használtak. Ennek a nyomónak az anyaga általában ugyan abból az anyagból készült, mint a pengető, de készültek fából is. Feltehetőleg a játékmód hosszú időn keresztül nem sokat változhatott, a toll pengetővel megpendített húrokat, nyomóval fogták le a hangok helyén. Ezzel a játékmóddal egy különleges nyikorgó, csúszkáló hangot vittek a hangzásba, de ugyanakkor, remek és virtuóz díszítésekkel lehetet gazdagítani a dallamot. Manapság ez a játékmód a háttérbe szorult, de vannak citerások, akik őrzik e tudományt, és kuriózumként játszanak ezzel a hagyományos technikával.

Mára változások vannak ebben is. A toll és szaru pengetőt döntő többségében felváltotta a műanyagból készített pengető, melynek formája újabb vitaforrás lehet. Itt most elégedjünk meg annyival, hogy főleg háromszög és négyzet alakú pengetőt vágnak ki a műanyag lapból. Itt most nem célom, hogy letegyem a voksom bármely forma iránt, csak annyit mondanék, hogy szinte teljesen más pengetési technikát igényel a két fő forma. Ezáltal más lesz a hangzás is. Hidd el, én nagyon sokat játszottam háromszög és négyzet alakú pengetővel is! De az idő múlásával nem csak a jobb kéz játéka, hanem a bal kézé is megváltozott. Minthogy fentebb említettem, a nyomó használata a háttérbe szorult, s a hangok lefogását felváltotta az ujjal történő játékmód. Itt citerástól függően 3-4 ujjat használunk.

A mensurákról. A citera fogólapja összetett. Található rajta egy diatonikus és egy pentaton fogólap. Míg a tisztán diatonikus fogólappal rendelkező hangszerek csak a Dunántúlról ismeretesek, addig a tisztán pentaton fogólappal rendelkező hangszerrel nem találkozhatunk itt Európában. Ilyenek a citera távol keleti rokonainál előfordulnak, de nálunk nem. Mindezt legszemléletesebben a zongora billentyűihez lehet hasonlítani; a fehér billentyűk a diatonikus, a fekete billentyűk a pentaton fogólapnak felelnek meg. Így sokkal pontosabb megfogalmazás fogólap-rendszerről beszélni, mintsem csak úgy fogólapról. Ennek megfelelően alakulnak a dallamhúrok számai is. A diatonikus részen 3-4, a pentaton részen pedig 2-3 húr helyezkedik el. A hangokat az érintők mentén találjuk meg, hasonlóképpen, mint a gitárnál, csak ott a fogólap kromatikus, itt pedig más rendszerről van szó, minthogy fentebb ezt írtam is. Kromatikus fogólappal az osztrák stájercitera rendelkezik. A diatonikus fogólappal rendelkező hangszereken nem jelentett gondot a nyomóval való játékmód. A jelenleg is használatos kombinált fogólap-rendszerrel rendelkező hangszerek esetében már ez a játékmód nehézkes. Ezt úgy oldották meg, hogy amikor kellett a játékos a hüvelykujjával benyúlt a pentaton fogólapon lévő hangra.

A mensurákkal kapcsolatban van még egy érdekesség, melyre nem is gondolnánk. A csoportos citerajátékról azt követően beszélhetünk, amikor megalkották azokat a máig is érvényes megegyezéseken alapuló szabványokat, amelyek gyakorlatilag lehetővé teszik az eddig nem ismert, a csoportos együttjátszást. Minthogy két dudás, két citerás sem fér(t) meg egy csárdában –szólhatott volna a közmondás. Az ok ugyan az, minden citera más és más, gyakorlatilag összehangolhatatlanok voltak. Erre az 1980-1985-ös évekig kellett várni. Mellékigényként megjelent a mélyebb hangú hangszerek iránt az igény, már nem volt elegendő az eddig általánosságban prím és tenorciterák. Előbb azonban az első, sürgetőbb problémát kellett orvosolni.

Az ügy érdekében 1985-ben Hőgyészen találkozót szervezett a CBK, ahol közösen oldják meg a mensura- és játéktechnikai problémákat. Ennek eredményeképpen négy alaptípusát különbözteti meg: „kontrabass-”, tenor-, prím és pikolóciterákra vonatkozóan a mensura hossza 760/680/500/300 mm. A találkozó alatt kifejlesztették a mélyebb hangolású hangszereket is: a „basszus” citera alapja a tenor, csak vastagabb gitárhúrral szerelik fel, és egy oktávval mélyebbre hangolják. Ez az időszak ad lehetőséget az együttes játékra, valamint olyan játéktechnikai lehetőség indul el, ami felülmúlja az eddigieket.