Úgy gondoltam, hogy szükséges lehet egy különálló cikk a modális hangsorokról, mert a citerán megszólaltatható hangnemek, hangsorok kapcsán már foglalkoztam vele, de speciálisan a citera szemszögéből vizsgáltam a témát. Ez kis leírás általánosan használható információkat kíván nyújtani e témában.
A modális hangsorok, eredendően a műzenében volt ismeretes, a tonális hangnemek alkalmazása előtt. Ha ismereteim nem csalnak, tonalitásról a késő barokk kortól beszélhetünk. Addig főleg a modális hangsorok alkották a zene alapját, s a modális összhangzattan szabályai voltak a mérvadóak. A magyar népzene új- és vegyes osztályára, ahol már hétfokú dallamokról beszélünk, a modális hangsorok valamelyike volt a jellemző. Alapvetően hét hangsort különböztethetünk meg, melyeket szolmizációs hangokkal mutatok be, mivel a modális hangsorok relatív hangmagasságúak, ábécés hangokkal nem írhatom le, mert az már abszolút hangmagasságra utalna.
Ion (dó-sor): dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó’)
Dór (ré-sor): ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó’-(ré’)
Fríg (mi-sor): mi-fá-szó-lá-ti-dó’-ré’-(mi’)
Líd (fá-sor): fá-szó-lá-ti-dó’-ré’-mi’-(fá’)
Mixolíd (szó-sor): szó-lá-ti-dó’-ré’-mi’-fá’-(szó’)
Eol (lá-sor): lá-ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-(lá’)
Lokriszi (ti-sor): ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-(ti’)
A hét fő modális hansor ‘C’ hangra transzponálva:
Ion (dúr) hangsor (nincs előjegyzés):
Dór hangsor (2 b előjegyzés):
Fríg hangsor (4 b előjegyzés):
Líd hangsor (1 # előjegyzés):
Mixolíd hangsor (1 b előjegyzés):
Eol hangsor (3 b előjegyzés):
Lokriszi hangsor (5 b előjegyzés):
Megjegyezném, hogy a dúr hangnem az nem más, mint pontos hangmagassággal rendelkező ion hangsor (dó-sor), például C-dúr. Ez azt jelenti, hogy a C ábécés hangról induló dó-sorról van szó. A tonalitás szempontjából a hangsor hetedik foka (ti), felfogható a dúr vezetőhangjaként. A ma ismeretes moll hangnem az eol (lá-sor) változata, annyi változással, hogy a hetedik foka (szó) szi-hangra módosul, ezáltal az lesz a vezetőhang. Az eol-nak eredendően nincs vezetőhangja, ezért az eol-t szoktuk természetes mollnak is nevezni. Az emelt hetedik fokú eol hangsort összhangzatos mollnak nevezzük A ’szó’ hangból ’szi’ hang lesz. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a tonális hangnemeknek, a vezetőhanggal és pontos hangmagassággal rendelkező hangsorokat hívjuk, melyek alapja az ion és az eol modális hangsor.
Talán már érthető, hogy a népdalok esetében mért nem beszélhetünk dúr vagy moll hangnemről, esetleg dór vagy eol hangsorról. Hol van az megírva, hogy akármelyik népdalt melyik hangnemben kell énekelni. (Én még egy idős nénit sem láttam, hogy éneklés előtt a hangvillája után nyúlt volna, hogy el tudja kezdeni a dalt.)
Még egy kis apróság. A mai tonalitáshoz szokott fülünk a könnyebb érthetőség érdekében a dúrhoz és mollhoz viszonyítja a modális hangsorokat is. Ezek szerint megkülönböztethetünk dúr jellegű és moll jellegű modális hangsorokat. Alapja, hogy az alaphangra épített hármashangzat dúr vagy moll színezetű. Mi is kell ehhez? Az alapra épített terc és kvint. Ha ez a terc nagy, akkor dúr jellegű, ha kicsi, akkor moll jellegű.
Ennek alapján így csoportosíthatjuk:
Dúr jellegűek: Ion, Líd, Mixolíd
Moll jellegűek: Dór, Fríg, Eol
És itt a kakukktojás: a Lokriszi. Mert igaz, hogy a terce kicsi, s ettől még moll jellegű is lehetne, azonban az alapra épített kvintje nem tiszta, hanem szűk; ezért az alapra épített hármashangzat szűkített.
Remélem, sikerült egy kis alapot adni a modális hangsorok terén! Ha kérdésed lenne, küldj e-mailt!