Tonális hangnemek – Pálnik András

Mielőtt részletezném a témát tisztázzuk előbb, hogy mi az a tonalitás?
“A zenei hangok egy bizonyos, az európai zenében a 17-18. században megszilárdult és a 19. század végéig uralkodó vonatkoztatási rendszere. Hét törzshang és öt kiegészítő hang (az egymástól egyenletesen fél hangnyi távolságra álló 12 hangú kromatikus skála) elrendezésén alapul, mely az alaphangból (tonikából) indul ki és alapvetően a harmonikus összhangzásra törekszik. A tonikából kiindulva kapjuk az ún. hangsorokat, amelyeknek két fő típusa a dúr és a moll. Mindkettő a kromatikus skála mind a 12 hangjára felépíthető: így jön létre a 24 hangnemből álló tonális rendszer, amelyben minden dúr hangnemhez egy moll tartozik (az előzőt nagy betűvel, az utóbbi kis betűvel jelöljük: C-dúr, c-moll, D-dúr, d-moll stb.)” Forrás: http://www.mindentudas.hu/vasarytamas/20051220kislexikon.html

A dúr és moll hangnem alapja nem más, mint a pontos hangmagassággal rendelkező ion és eol hangsor. Megjegyezném azonban, hogy moll hangnem alatt az összhangzatos moll-t értjük. Az összhangzatos moll felépítése; a hetedik fokát jelentő ‘szó’ hangot fél hanggal módosítjuk (felemeljük)’szi’ hangra. Míg a dúr hangnemeknek van természetes vezetőhangja (ti), addig a moll hangnemeknek a hetedik fok módosításával lesz (szi).

Ha figyelmesen szemügyre veszed a hangnemek egymásutániságát feltűnik az, hogy a keresztes hangnemek alaphangja mindig az előző hangnem alaphangjának kvintjéről indul. Ezt a kvintemelkedést nevezzük domináns irányú elmozdulásnak. Hiszen a C-dúr domináns hangneme a G-dúr és így tovább a többi hangnem esetén is. Természetesen ez az irány megfigyelhető és pontosan igaz a moll hangnemeknél is; tehát az a-moll domináns hangneme az e-moll.

A b-s hangnemek esetében kicsit másabb a helyzet. Hasonló analógiát itt is fel lehet fedezni, de itt a hangnemek kvartonként követik egymást. De csak első látásra! Míg a keresztes hangnemek esetében a kvinteket felfelé számoltuk, addig a b-s hangnemeknél ugyanúgy kvintekben kell gondolkozni, csak nem felfelé, hanem lefelé számolva. Ezt a kvintsüllyedést nevezzük szubdomináns iránynak. Ezért a C-dúr szubdomináns hangneme az F-dúr. Természetesen ez a moll hangnem esetében is igaz, vagyis az a-moll szubdomináns hangneme d-moll.

Számtalanszor találkozunk a zenében hangnemi kitérésekkel, más hangnembe való modulációval. A legtisztább esetek egyike már a klasszikus periódusban is fellelhető, ahol a nyolc ütem felénél domináns főfok szólal meg, majd onnan visszatér a tonikai fokra. A műzenében is gyakran találkozunk azzal, hogy a darab a domináns hangnembe modulál. Aztán onnan már számtalan módon mehet tovább.

A magyar népzenére azonban nem jellemző a domináns vagy szubdomináns hangnemi modoláció, sokkal inkább megtaláljuk az azonos alapú hangnembe való kitérés. Ami azt jelenti, hogy azonos alapú dúrból, azonos alapú mollba modulál a dallam. (De ennél gyakrabban fordul elő az az eset, amikor a modulálás azonos alapú modális hangsorba történik.)

Dúr hangnemek

C-dúr (nincs előjegyzés)

C-dúr